A hasonmás

„A Baal Sém egyszer hivatta Sammaélt, a démonok urát, valamely szükséges dolog miatt. Az rátámadt: – Hogy merészelsz engem szólítani? Eddig csak háromszor történt ez meg velem, a fánál töltött órán, a borjúnál töltött órán, s a szentély lerombolásának óráján. – A Baal Sém megparancsolta a tanítványainak, hogy tegyék szabaddá a homlokukat. Sammaél ekkor mindegyikük homlokán megpillantotta annak a képnek a jelét, amelyben Isten az embert megteremtette. Sammaél megtette, amit kértek tőle. Mielőtt azonban elment, így szólt: - Az élő Istennek fiai, engedjétek meg, hogy egy darab ideig még itt álljak és a homlokotokat szemléljem!”¹

Georg Kühlewind 1924-ben született Magyarországon.

A Tudatszintek című könyvhöz írt életrajzában így ír magáról:

„Először a pszichoanalízis, Jung, a különböző vallások története és a kultúra iránt kezdtem érdeklődni, ekkor tizenöt éves voltam. Tizenhét évesen Kerényi Károly tanítványa lettem. Az ő hatására szándékommá vált, hogy klasszika-filológus legyek, és latint és görögöt tanuljak. Freud és Jung meggyőztek, hogy az élet nem érthető meg racionálisan. Közgazdaságtant hallgattam. Megpróbáltam minden szokást, hagyományt és konvenciót kitörölni magamból. Sikerrel. Ami maradt: sivatag. (Ötéves koromban volt egy erőteljes én-élményem, olyan mint Jean Paulé, amelyről Rudolf Steiner ír A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei című művében.)